A poi (ahogy itthon elterjedt: meteor; a mi szóhasználatunkban egyszerűen lánc) a keleti kultúrák gyümölcse, kis eltéréssel bizonyos harcművészetekben is megtalálható. Kínában azt mondják, tőlük ered, indiai játékosok szerint az övék volt az ötlet, az ausztrálok szerint az ottani ősök fejéből pattant ki. Egy biztos, mára meghódította a világot és rengeteg embernek jelent remek elfoglaltságot, szórakozást és még több embert szórakoztat látványával.

Működési elve a centrifugális erőhatáson alapul, a poi-t pörgetve a teniszlabdák súlyuknál fogva megfeszítik a kötelet. Egy kézben pörgetni -egy darabot- nem nehéz, de a poi-ozásnál éppen itt a bonyolítás, hogy a két -meghosszabbított- kezed mozgását kell összehangolni úgy, hogy a poi-ok ne akadjanak össze. Emellett lehet a poi-okat előrefelé, hátrafelé, egymással szembeni irányban befelé és kifelé, függőleges és vízszintes síkban, magad előtt vagy a hátad mögött is pörgetni, így a különböző mozdulatsorok és az azok közötti átkötések lehetőségeinek száma = végtelen-1.

Amit még mondani szeretnénk a poi-ról, hogy saját besorolásunk szerint a második helyezést érte el a 'trükktanulás közben a legütősebb eszközök' listáján; persze nem kell megijedni, maximum néhány enyhe lila folt a neked csapódó teniszlabdák emléke...

Érdekes, de valószínűleg ez a játék sem a paradicsommal és a burgonyával érkezett Európába, sokkal inkább az Ázsiát meghódító világutazók pakkját nehezítette hazafelé. Az ördögpálca mozgását elősegítő fizikai folyamatokat elsőként a két vége felé vastagodó, egymással szemben lévő kúp formájára faragott fadarabbal igazolták. A civilizáció csodája, hogy ma autógumi, fatipli és némi szigetelőszalag segítségével bárkiből 'varázsló' lehet. A virágpálca mechanizmusa megegyezik az ördögpálcáéval, a legfőbb eltérés a külső megjelenés (meg a virágbotot könnyebb kezelni, megtanulni, ugyanakkor néhány plusz trükk-lehetőséget is kínál). Egyébként: hazai elterjedését tekintve nem ritka, hogy a virágbotot ördögpálcának hívják, de igazából ez oly' mindegy...

Az ördögpálca/virágbot játékok is a centrifugális erőt használják ki mozgásukhoz. Itt a súlyok a virágbot két szélén lévő virágok (vagy a szélesedő kúp), a szükséges fordulatszámot/lendületet pedig az ütőkkel kell biztosítani. Lehet pörgetni, forgatni, feldobni és elkapni, láb alatt, hát mögött, nyak körül, végül is bárhol; a lelkesebbek egyszerre kettő bottal játszanak, sőt olyan ember is van a Föld kerekén, aki három pálcát tart a levegőben egy időben.

E játékszer egyik specialitása, hogy nem közvetlenül a kezeddel irányítod a 'fő elemet', hanem egy közvetítő egység, az ütő segítségével (ilyen jellegű még a diaboló, nem ilyenek a labda, buzogány, poi, stb.).

Az eszközhasználat elsajátítása gyors és sok sikerélményt biztosító dolog. Szintén mellette szól, hogy, ha gyalog mész A pontból B-be, akkor csak előkapod a pálcát és játszol, amíg tart az út...

A diaboló remek dolog. Eredetét tekintve főként az ősi Kínára gyanakodhatunk, de későbbi európai jelenlétére is rábukkantak. Írásos emlékek maradtak fent arról, hogy a XIX. században Franciaországban diaboló klub működött az akkori elit számára, szabadidős kikapcsolódás gyanánt. A diaboló a gazdagok játéka... ez igaz, az ötletekben és kreativitásban gazdagoké.

A diaboló működési elve a pörgettyű-hatáson alapszik. Az életben: a legkisebb átmétőjű pontjánál (a közepénél) egy kötélen forog, sebes forgása egyensúlyi helyzetét stabilizálja (olyan, mint a kerékpár: ha mész, nem dőlsz el). Nagy sebességre való felgyorsítás után a diaboló hajtását hanyagolhatod, belekezdhetsz a trükkök kivitelezésébe, amíg a lendület tart...

A diabolóról mesél a www.diabolo.hu oldal, amelyet a Diabolo Club működtet. A Goabolo nwj és a Diabolo Club a személyi átfedések mellett baráti és szakmai kapcsolatokat takar.

Buzogányozni nagy öröm. A buzogány és a buzogányozás a leginkább "európai szagú" játék. Nem mai az ötlet, de azt persze senki sem tudja bizonyítani, hogy Mátyás király udvarában valóban buzogányozó zsonglőrök játszottak volna, sokkal inkább a késdobálással indult a mutatványosdi. Az idő előrehaladtával aztán a kések mellé kialakult a buzogány, amely elterjedtségét tekintve mára felülmúlta ősét. A cirkusz műfaj alapvető eszköze és ma már velük párhuzamosan az utcazsonglőrök kedvelt játékszere lett.

A buzogány annyival másabb, mint a labdázás, hogy itt a feldobott eszköz leérkezési célpontjának eltalálása mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy a repülő eszköz megfelelő számú fordulatot tegyen a levegőben; azaz a buzogány markolata essen az elkapó kézbe... nem könnyű feladat. Ennek megfelelően sok trükk párhuzamot mutat a két játékszer között, de természetesen mindkettővel ki lehet használni a maga specialitásait.

A karikával szemben csak annyi a követelmény, hogy jól bírja az esést, földre pattanást, kellően szilárd, de ne túl rideg legyen. Ne túl vékony, de nem is túl vastag, nem túl könnyű, de nem is túl nehéz anyagból készüljön. Azaz a helyzet hasonlít a diaboló elkészítésére - barkácsolni mindig lehet...